Koncertutó

Drága Mindenki (előadók, közönség, támogatók, segítők, távolról ránk gondolók)!

A mai szívmelengető koncertünk után torok- és gyomormelegítés gyanánt édesanyám forró leveses tála mellől írok most. Lényeges momentum az én édesanyám, meg a feleségemé, aki történetesen az én legkiválóbb anyósom, no meg az ő férjeik, akik rengeteget segédkeztek a háttérben, gardírozták, hozták-vitték a csemetéinket, amíg a koncertre készültünk. És ugyan ilyen lényegesek minden előadónak, kicsinek és nagynak egyaránt a szülei, akik elindítottak titeket a próbára és hazavártak finom ebéddel, és vigyáztak rátok, vagy meggyógyítottak, hogy a koncerten teljes energiátokkal dalolhassatok, muzsikálhassatok. Éppen ezért is szenteljük majd 2 év múlva a következő Ádventi koncertet az édesanyáknak, a családnak, ha lesz elégséges forrásunk rá. De ne szaladjunk enyire előre, hiszen alig ért véget a mai koncert...

... ami, úgy érzem, remekül sikeredett, és nagyon helytállt mindenki! KIVÁLÓ VOLT A KÖZÖNSÉGÜNK!!!

És akiről méltatlanul kevés szó esett: JASPER EMESE pedig kiváló és odaadó főszervezője volt a mai napnak, aki megszervezett részünkre mindent, pedig én aztán folyamatosan jöttem felé az ötletekkel...

Fura vákuum ez, amit most érzek, hiszen nagyon intenzív és egyre gyakoribb próbákon vagyunk túl, és - az összes kis hibája, botlása ellenére is - egy őrületesen klassz és felemelő koncert van a hátunk mögött. De olyan jó, hogy itt duruzsolnak a dalok a fülemben, egész testemben, jóideig még, azt hiszem. Nagyon nagy ajándék és megtiszteltetés nekem, hogy eljöttetek a próbákra, hogy velem együtt kísérletezgettétek az ötleteimet, majd a koncerten meg is valósítottátok. Úgy hallottam, a közönségnek is igen tetszett. Ez nélkületek egyáltalán nem valósulhatott volna meg, hiába egy jópofa ötlet, ha ti nem vagytok olyan vagányak és vidámak, hogy eljátsszátok velem a szerelem mindenféle formáját e dalokban.

És bizony, most megénekeltétek az én eddigi életemet, szerelmes gondolataimat, megismerhettétek, hogyan találtam rá hosszú vándorlás után feleségemre, és hogyan nyertük el egymás bizalmát. De gondolom, már mindannyiótoknak jutott ilyen is, olyan is a szerelemből, így ez nem csak rólam szólt, hanem rólatok is. Kívánom, hogy ti is megtaláljátok majd életetek párját, és ha egy ideig nem is sikerül, gondoljatok csak erre az előadásra, adjon nektek erőt mindig elővenni 2 kanalat és elcsörögni vele a bonchidait, ami jókedvre derít és átlendít. Énekljétek meg bánatotokat is, az is rengeteget segít, aztán újra kanálcsörgetés, és mehetünk tovább.

Képzeljétek, az a vers, amit egyedül énekeltem, a közös próbáink ideje alatt talált meg engem , és csücsült rá egy dallamomra, ami az egyik próba után pattant ki - feleségem ihletésével. Erről van szó:

Károlyi Amy: Gyengéd

Akár ha állatra nézne,

a szeretet oly hirtelen,

a gyöngéd gyöngeség,

amikor megjelen.

A simításra lassan

meginduló kéz,

szeretni olyan könnyű,

szeretni nehéz.

Tudja, hogy terhet vállal,

ólom-nehezet,

mi mindent bír a gyöngéd-

erős szeretet.

Így történt, hogy befurakodott az életembe és foglalta össze gondolataimat meg a koncertet ez a vers, és kérlelt, hogy vegyem be a műsorba, és biztatott, hogy énekeljem el. Nagyon köszönöm, hogy ti is megengedtétek. Emlékszem, hogy amikor itthon gyakoroltam, többször elakadtam, de képzeljétek el, hogy ránéztem a feleségemre és azonnal simán pengtek a húrok... Hát ilyen ez. Nagyon jó ez.

 Az első önálló éneklésem (pláne 700 néző + 200 gyerek előtt)

Remélem, majd lesz olyan kép is, 

amin a kórus és zenekar is jobban látszik, nem csak én.

(Fotók: Rácz Judit)

Legyetek büszkék magatokra, amiért ilyen kitartással és odaadással jártatok próbákra és betanultátok az egész műsort! Hát még a mai teljesítményetekért, hiszen fél 2-től szinte folyamatosan koncentráltatok. Nem sok ilyen produkcióról hallottam még az országban, persze lehet, hogy van, de mégsem terem minden kistérségben, vagy járásban.



Ha kapok még fényképeket, akkor azt ide feltöltöm.



Többen is voltak olyan kedvesek, hogy feltöltötték felvételeiket:






Teljes koncert

(54', MAG TV felvétele, egy kamerás)

 




Ráadás - Bonchidai menyecskék

(6', Hornyák János felvétele, egy kamerás)

 



A Dabas TV 2012. december 14-i adásában mutatja be a koncertet.

Boldog Ádventet kívánok mindenkinek!

üdvözlettel:

Street Gábor

ui: Megjegyzéseket, észrevételeket, üzeneteket szívesen fogadunk a Facebook oldalon is!

.



Próba Táborfalván

2012. november 18-án a táborfalvi Jókai Mór Művelődési Központban próbáltunk, ami azért is emlékezetes marad, mert

• 2,5 órásra nyúlt, és mégis hihetetlen figyelemmel tiszteltük meg egymást és a bimbódzó műsort
• eljött Varró Dani is, aki gitáron kísért bennünket,
• eljött Tóth Adél és Gavló Henrik is, akik a szólókat énekelték,
• a művelődésszervező Kató néni édesanyukája távolról érkezett a hétvégére, de kihasználta az alkalmat és sütött az egész bandának fánkot és főztek hozzá teát.
• eljött a Dabas TV, hogy rögzítse a próbánkat és ízelítőt adjon (ezen a héten kedden, szerdán és vasárnap vagyunk adásban): itt megtekinthető a TV-ben is leadott összeállítás.

  

  Felvétel a próbáról és beharangozó

  (9', Dabas TV)

Íme néhány kép, amit Hornyák János készített:

Ne felejtsétek el terjeszteni az igét, és minél több embert elhívni!
A koncert időpontja: 2012. december 8. 16:00 óra

Helye: Dabasi Sportcsarnok

A belépés díjtalan.

És rajtunk kívül, azaz utánunk koncertet ad a Kistérségi Fúvószenekar. Ugyanilyen Adventi koncerten már 2 éve is óriási műsort hallhattunk tőlük!!

Üdv, Street Gábor



Mag TV felvétele 2010. évi előadásunkról

A MAG Televízió volt olyan kedves, hogy felvette előadásunkat, és mindannyiunk számára megtekinthető formában közzétett: 


Teljes koncert + interjú

(25', MAG TV, egy kamerás)



Az adventi gyermekkórus műsora 0:00 - 25:00-ig tart, és még egy ráadás is látható/hallható.

Az előadásról szóló interjú 58:30-kor kezdődik.

Boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Remélem, hamarosan újra találkozunk!

üdv, Street Gábor

Felhívás - 2010.

Sziasztok!

Akik láttátok, vagy benne voltatok, írjatok ide a megjegyzésbe gondolatokat, érzéseket, beszámolókat, milyenek voltak a próbák, mire számítottatok, ehhez képest milyen lett, melyik rész volt a legtutibb számotokra...

Vigyázzatok, ne rólam, hanem a próbákról, készülődésről, előadásról és magatokról írjatok ide.
(tudjátok, amit a próbákon mondtam, hogy én vagyok a legszebb, azt csak azért mondtam, hogy akkor rám figyeljetek. ezt megtettétek, köszönöm. most itt ti nyilatkozhattok)

Nyilvánuljatok hát meg pár sorban, vagy sok sorban. Kinek mire fussa erejéből, energiájából, kedvéből. Kíváncsian várom nmindegyiket. Kritikák és javaslatok is jöhetnek.

Az aláírást ne felejtsétek el!
(keresztnév vagy becenév, osztály, település)!
(példa: Huba, 8.a, Dabas)

Majd töltök fel fényképeket is, ha kapok...
Addig is pusszantás mindenkinek!
SG

2008. november 30.

Hát az úgy volt, hogy még augusztusban Rácz Judit megkeresett, hogy elvállalnám-e a zenei vezetését a kistérség gyermekeiből verbuvált Adventi kórusnak. Az ismeretség 2000-ben kezdődött, amikor dabasi és környékbeli zenészekkel, énekesekkel és zeneszeretőkkel előadtuk Illés Lajos Magyar Ének c. rockoratóriumát, és sokak mellett önzetlen támogatóra találtam benne és barátaiban is. A sok szereplővel, sok nézővel, sok koncerttel a térségben nagyszabásúra sikerült a produkció, Judit kissé megalomán ötlete tökéletesen passzolt ennek eszmeiségéhez. Szerintem is nagyon szorosan élnek együtt egymás mellett ezek a települések: pl. a Táncsics Gimiben nekem is volt újhartyáni osztálytársnőm, akinek a kistestvére még a helyi általános iskolába járt, a szomszédja pedig az örkényi szakközépiskolába, a hernádi nagymamám Dabasra jár az "SZTK"-ba. Telitalálatnak véltem ezt a kulturális összejövetelt a DDS-ben.

Azon túl, hogy nagyon megörültem Judit hívásának, egyrészt, hogy emlékszik még arra az előadásra, másrészt, hogy alkalmasnak lát az ötletének életre hívására, meg is ijedtem: több száz gyermek danolásáról álmodozott, az pedig nagy felelősség. Pláne az a kritérium - inkább engedmény -, hogy bárki jöhessen énekelni, ne csak az énekkarosok, vagy zeneileg képzett gyerekek. Éppen ezért a műsornak nagyon változatosnak kell lennie, nagyon függ attól, hogy hány gyereket sikerül megmozgatnunk. Vajon mi az, ami az iskolásoknak sikerélmény, a közönségnek érdekes, úgy, hogy a nem túl magasra lőtt mérce is nyújtson szép élményt, meghitt adventi előadást egy ilyen muzikális hatásvadászaton? Természetesen nagyon tetszett a feladat, fel is pörgött az agyam, estére már gondolataimat jegyezgettem fel kis cetlire. Ekkor gondoltam arra, hogy Madarász Iván Sába királynő c. műve alapján, és a Halastó kórusban (www.halasto.com) Halas Dóra, Tóth Árpád és Rubik Ernő barátaim által vezetett kórus-improvizációiból merítek majd további ötleteket.

Egyéb elfoglaltságaim miatt október elejére állt össze a műsor, amihez a szép adventi népdalokat Tóth Árpádtól kaptam. Ezeket felénekeltem számítógépre, az mp3-akat feltöltöttük a kistérség honlapjára, és megküldtük a közreműködő pedagógusoknak az elérhetőséget, akik a gyerekekkel letöltötték, úgy ismerkedtek a dalokkal. Amikor október 24-én egymás után három helyszínen (Inárcson, Örkényen, Dabason) próbát tartottunk a környező településekről odasereglett és buszokkal odaszállított gyermekekkel, akkor már többeknek ismerősek voltak a dalok. Alapvetően nagyon keményen dolgoztunk: a gyerekek kis szünettel megszakítva 2 órán át rendületlenül figyeltek, tanulták a dalokat, a zaj/zörej-keltő effekteket. Olykor jókat nevettünk, és elcsodálkoztunk, amikor valami érdekes hangzás, néha amolyan angyali hangulat jött ki. Ezek a kórusimprovizáció - kimeríthetetlen és tetszőleges kombinációkkal megújítható - tárházából szedett hangutánzó, zenei huncutságok az újdonság erejével hatottak a gyerekek és úgy tudom, a pedagógusok számára is. Öröm és nagy tanulság volt velük alkotni.

Na a Sportcsarnok, az lenyűgözött mindenkit. Kicsit aggódtunk is, hogyan fogjuk beénekelni, nem veszünk-e el a hatalmas térben. Két novemberi vasárnapon egy-egy nagy próbát tartottunk a csarnokban, és egy picit a koncert előtt. A közönség közötti bevonulás igen nagy egyéni felelősséget rótt a gyerekekre, hiszen minden párosnak magának kellett elkezdenie a gyönyörű csángó imádságot, és önállóan énekelni. Így a különböző fázisban - látszólag összevissza - szóló, ugyanazon dal hömpölyege egy roppant érdekes zsongássá alakult.

A Dabasi Dobos Fesztiválon hallottam Valenytik Annát szavalni, még aznap felhívtam, hogy részt venne-e ebben a műsorban egy dal és egy próza erejéig. Nagyon lelkesen igent mondott, de közbelépett betegsége nem tehette lehetővé a próbákra járást és a fellépést. Ezúton kívánok neki mielőbbi jobbulást és jó egészséget! Emberségességéről tanúskodik, amikor felajánlotta az általa gondosan összeszerkesztett szöveget, ami alá érdekes hangulatokat festettünk meg a gyerekekkel a zaj-effektek segítségével, és rögtön ajánlott maga helyett másokat, hogy a műsort abban a formában meg tudjuk valósítani, ahogyan vele elképzeltük. A szóló éneket végül Harmincz Nóra, a narrátor szerepét Balogh Ferenc vállalta el. Hangszeres kíséret - biztos támasz - nélkül nagyon nehéz tisztán énekelni, ezért rendkívüli segítséget kaptunk Joóné Szőnyi Adrienntől, aki bársonyos furulyáján olyan szépen vezette elő a dalokat, hogy öröm volt rá belépni. 5 barátunk pedig önként csatlakozott gitárkíséretével. Nagyon hálás vagyok a közreműködésükért. Úgy láttam, a gyerekek is meg voltak elégedve a "vendégművészeinkkel", csodálattal figyelték őket.

A koncerten pedig teljesen el voltunk bűvölve, mindenki úgy ragyogott, hogy én meg ettől voltam elvarázsolva, és valószínűleg így doppingoltuk egymást körbe-körbe. A fények, a rengeteg ember, a soklelkes csönd, a zsongás, a melódiák, a közös öröm, a felszabadultság.

Mindenképpen szeretném elmondani, hogy Rácz Judit és Kocsír Anikó annyi mindent megszerveztek a háttérben, hogy ezzel egy kiegyensúlyozott művészi vezetővé léptettek elő. A kistérségi irodában munkatársaikkal nyitottak voltak az ötleteimre, tanácsaimra: megfogadták, továbbfejlesztették, elintézték, "legyártották". Egy ilyen grandiózus, mintegy 20 iskolát (igazgatókat, tanárokat, polgármestereket, 200 tanulót), számos közreműködőt (sportcsarnokot, hangosítókat, pólókészítőket, buszvezetőket, nyomdát stb.) érintő produkcióban mindig adód(hat)nak nehézségek, konfliktusok, amiből felém soha semmi sem jutott el. Nekem ebből az egymásra utalt közös munkából mindig az előkészített, az örömteli, látványos, és az azonnal meghálált rész jutott: a megszólaló harmóniák, a résztvevő gyerekek és pedagógusok kedvessége, csillogó szeme, vidám mosolya.
Köszönöm a felkészítő pedagógusoknak, szülőknek a segítséget, hogy gardírozták a gyerekeket, hogy elfogadtak engem annak ellenére, hogy nem vagyok pedagógus, ének-zene tanár, sem zenész, hanem csak egy lelkes közvetítője a kórusimprovizációs szemléletnek, amit a Halastóban fejlesztgetünk. Köszönöm a Kistérségi Társulásnak az irántam és a produkció iránt tanúsított bizalmat, és a lehetőséget. A közönségnek a résztvevők nevében az elismerő tapsot, igazán jólesett mindannyiónknak. De ne feledjük, hogy a legnagyobb érdem a gyermekeké (kórustagok, szólisták, furulyások), mert szerintem ők mutatták meg, hogy mire is képesek igazán, bármelyik településen is élnek, bármelyik iskolába is járnak!

Boldog adventet és karácsonyt mindenkinek!



Street Gábor
2008. december 1.


Ezt írták a Kakucsi Lapozgatóban: